Inlay és onlay
A fogászatban az inlay-ek és onlay-k a közvetett fogszuvasodás, lyukas fogak helyreállításának egyik formája, ami azt jelenti, hogy a szájon kívül egyetlen, szilárd darabként készülnek, amely illeszkedik a fogban található üreg meghatározott méretéhez és alakjához. Ez az anyagot az üreg helyére rögzítik a fogba, ezzel visszaépítve annak felületét vagyis fogzománcát. Ez egy alternatíva a közvetlen helyreállításhoz, amely kompozitból, amalgámból vagy üvegionomerből készülhet.
Az inlay-t és onlay-t őrlőfogban vagy előőrlőfogban alkalmazzák, ha a fog túl sok sérülést szenvedett az alaptömés alátámasztásához, de nem annyira, hogy koronára legyen szükség. A legfontosabb összehasonlítás közöttük az általuk borított fog mennyisége és része. A berakás magában foglalja a fog üregeit és repedéseit, főként a rágófelületet a fogak között. Az onlay egy vagy több csücsök lefedését jelenti. Ha az összes csúcs és a fog teljes felülete le van fedve, akkor ezt koronának nevezik.
A történelem során a betétek és onlay-k aranyból készültek, és ezt az anyagot ma is gyakran használják. Alternatív anyagokat, mint például a porcelánt, először 1857-ben írtak le a betétek használatáról. Fogszerű színe miatt a porcelán jobb esztétikai értéket biztosít a páciens számára. Az utóbbi években egyre gyakrabban készülnek kerámia anyagokból az inlay-k és onlay-k. 1985-ben használták az első kerámia betétet, amelyet székoldali CAD-CAM eszközzel készítettek egy páciens számára.
